Leszögezhetjük nyugodtan, hogy én nem csak hogy nem értek az elektronikai dolgokhoz, de amihez nyúlok, az biztos elromlik, nem megfelelően fog működni vagy épp addig még soha meg nem történt problémák lépnek fel a használatban, szóval műszaki analfabéta vagyok, a peches változatban. Én ezt tudom, és sokáig szerettem volna rajta változtatni, de már nem akarok, mert látom, hogy lehetetlen. A férjem pedig kijelentette, hogy ő így szeret, ahogy vagyok, nem kell változtassak ezen is, főleg a legutóbbi kedves sztorim után.
Megkért ugyanis, hogy vegyek neki egy kiegészítőt a telefonjához, mert nem fog munka után odaérni a boltba, de mindenképp szüksége lesz rá másnap, szóval valahogy oldjam már meg. Persze erre én visszaírtam, hogy szerintem rossz címre küldte az üzenetet, és nem tőlem, a teljes műszaki analfabétától szeretne ilyet kérni, de ő csak kedves mosollyal visszaírta, hogy de, ő tőlem szeretné kérni. Mindegy milyet veszek, csak vigyek valamit, mert az biztos, hogy jobb lesz, mint a semmi.
Na hát én eldöntöttem, hogy bemegyek az első boltba ami szembejön, elkérek egyet az eladótól és megveszem, legyen akármilyen, nem érdekel. Megmondom őszintén, hogy kicsit mérges is lettem, mert miért pont tőlem kell ilyet kérnie, aki tőle szokott mindent kérni, hogy szerezze be, mert tudom, hogy alkalmatlan vagyok erre a feladatra. Erre, így, hogy tudom, használnia is kell holnap, szüksége lesz rá, elküld, hogy én szerezzem be.
Hazatérve ezt tisztáztam is vele, és azt is, hogy biztos, hogy a legismeretlenebb márkát sikerült megvennem, és ha nem lesz jó, akkor magára vessen. Ő kivette a csomagot a kezemből majd megnézte, hogy baseus a márkája, és elmosolyodva közölte, hogy sikerült az ország egyik legjobb márkáját megvásárolnom, szóval teljesen tökéletesen csináltam mindent, mert ő is ilyet vett volna. A kiegészítő pedig működött rendesen, nem volt vele semmi gond, úgyhogy a sztori tökéletesen végződött, de megígérte, hogy többé nem hoz ilyen kellemetlen helyzetbe.